Történelem

A fővárosi hírlapírók hatvan-hetven főnyi társasága 1867. március végén, a márküszöbön álló sikeres kiegyezés lelkes napjaiban "az ujra felvirradt sajtószabadságot"ünnepelte a Frohner Szállóban egy szombat esti "journalista lakomával". Ahogy a kornépszerű élclapja, a Bolond Miska írta, "cenzura-tort" ültek. Úgy tűnt, a sajtószabadsága közös ügyekről folytatott ádáz politikai viták közepette valódi nemzeti közös ügykéntegyesíti a sajtó munkásait: szerzőket, szerkesztőket, kiadókat, nyomdászokat,politikusokat és persze az olvasóközönséget.

Deák István (1926–2023) történész, 1948-ban emigrált; a Szabad Európa Rádió munkatársa volt, majd 1964-től oktatói és kutatói pályája a Columbia Egyetemhez kötötte. Többek között neki köszönhető, hogy az USA kormánya 1978-ban visszaadta hazánknak a Szent Koronát.

Az Árkádia Kiskönyvtár az online megjelenő Árkádia folyóirat kézbe vehető és lapozható formája. A tematikus sorozat összeállítását praktikus szempontok vezérelték. A közérthető és rövid tanulmányok a középiskolai tananyag meghatározó témaköreit mutatják be naprakész, a történettudomány újabb eredményeit megjelenítő tudást közvetítve.

A nemzetnevelés gondolata egyidejű a modern nemzeteszme kialakulásával. Utóbbi folytonosan változó hangsúlyai újra és újra aktivizálják és aktualizálják a fogalmat is: a „nemzetnevelés” variációi és használatának intenzitása a változó kontextusokhoz kötött. Jelentéseinek felfejtése a mindenkori társadalmi-politikai viszonyok jobb megértéséhez kínálhat kulcsokat...

A kötet tárgya a román kori művészet kiemelkedő emléke, a pécsi Szent Péter székesegyház. A román kori építéstörténetét és kőfaragványait az 1970-es évek közepétől kutató Tóth Melinda (1939–2012) művészettörténész emlékének szentelt tanulmánykötet tizennégy írása régészeti, történeti és művészettörténeti szempontból vizsgálja a magyarországi romanika kronológiájának és stílustörténetének ezen fő emlékét.

A 2013 decemberében az egri Dobó István Vármúzeumban civil kezdeményezésként induló, de immár nemzetközi hírnévre és jelentőségre szert tett Élet a török hódoltságban című konferenciasorozat első kötetét veheti kézbe a Tisztelt Olvasó. A remélhetőleg a jövőben évente megjelenő sorozat nyitódarabja a 2013 és 2019 között elhangzott előadások szerkesztett változataiból közöl egy bő válogatást, két tematikus egységben, mely a konferenciasorozat célját és jellegét is hűen tükrözi.

Az 1956-os Intézet XXVI. Évkönyve A Kádár-korszak és a rendszerváltás. Elit, értékrend és konfliktus című kutatási projekt első "terméke". Erről szóló pályázatunk elnyerte a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal (korábbi nevén OTKA) támogatását. A munkát 2020 őszén kezdtük el. A Kádár-korszak és a rendszerváltás történeteit vizsgáljuk a pozicionális csúcselit alatti réteg perspektívájából, akik nem tartoztak a korszak vezető politikai elitjéhez...

A kötet az emancipációs törvény 150. évfordulója alkalmából Szegeden 2017-ben rendezett konferencia előadásainak tanulmányokká formált változatait tartalmazza. A kötet szerzői: Balogh Elemér, Glässer Norbert, Harkai Ágnes, Harsányi László, Homoki-Nagy Mária, Marjanucz László, Molnár Judit, Trócsányi László

A „Vörös Csepel” hűségében talán leginkább megbízott a kommunista diktatúra. Mindhiába, pár nap múlva összeomlott a helyi hatalom, bázisaikat rövid időn belül elfoglalták a zsarnokságot végképp megelégelő tömegek. A felkelők különösen a városrész központját és a Királyerdőt vonták ellenőrzésük alá. Bár a régi hatalom átmenetileg visszaszerezte a városrészt, de a politikai fordulat következtében a forradalmárok vették kezükbe az irányítást, és a felkelők nemzetőrökké lényegültek át.

Az állambiztonsági szervek évtizedeken keresztül csendben és folyamatosan gyártották a „titkokat” Magyarországon is. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy fellebbentse a fátylat ezekről a titkokról. A kötet tanulmányai a titkosszolgálatok csendes hétköznapjait, névtelenjeit, szolgálati idejük során többnyire arcnélküli mamelukjait kísérlik meg nevesíteni, fantomképen túlmenően beazonosítani, egyéni és szervezetszerű ténykedésüket pedig feleleveníteni.

E kötet tanulmányai az 1980-as évek végén kezdődő politikai átmenettel és rendszerszintű változással foglalkoznak: a folyamat történeti jelentéseivel és emlékezetével, magával a politikai átmenettel, illetve a közvetlen előzményekkel.

Vitéz lévai Borbély-Maczky Emil a két világháború közötti magyar politikai élet egyik jellegzetes, ám jórészt elfeledett, a történeti irodalomban is keveset idézett alakja. Ennek fő oka talán arra vezethető vissza, hogy országos közéleti szerepvállalásának jelentősége elsősorban nem képviselőházi tevékenységében realizálódott...

Hogyan ünnepelték az államszocializmus időszakában március 15-ét? Miért nem volt munkaszüneti nap és miért lengett az ünnep napján a nemzeti mellett vörös zászló is a köztereken? Mi lehetett az oka, hogy éppen a hetvenes évek elején kezdték el a fiatalok külön megünnepelni az 1848-as forradalom évfordulóját, és spontán megmozdulásaiknak miért próbált gátat vetni a rendőrség?

Hogyan fogadta a magyar lakosság a Csehszlovákia elleni intervenció hírét 1968 augusztusában? Megszállásnak tekintették vagy egyetértettek a baráti segítségnyújtásról szóló hivatalos magyarázattal? A történész szerző ügynökjelentések és nyomozati iratok alapján mutatja be a korabeli magyar társadalom reakcióit. Nemcsak a katonai akciót elítélő, „ellenséges” megnyilvánulásoknak, hanem a fegyveres beavatkozást „megértéssel” – bár fenntartásokkal – fogadó vagy kifejezetten helyeslő véleményeknek is nyoma maradt a forrásokban...

Miként küzdöttek a radikális nőszervezetek tagjai a századfordulón Bécsben és Budapesten? Milyen eszközökkel igyekeztek elérni a nők jogkiterjesztését az élet szinte valamennyi területén? S végül miért nem vonható párhuzam az általuk képviselt aktivizmus és az angliai szüfrazsettek tevékenysége között?

Jelen kötet a szerző 2012 és 2017 között folyóiratokban és tematikus kötetekben megjelent írásait tartalmazza. A tanulmányok a 10. század vége és a 11. század közepe közötti időszakra, illetve a 13. század első kétharmadára fókuszálnak, s tematikusan négy fejezetre tagolódnak...

Eger, a javarészt katolikus felekezetű Heves megye és az egri érsekség központja, sok szállal kötődik a katolikus egyházhoz. A második világháború után az állam és az egyház viszonyát a kooperatív munkamegosztáson alapuló rendezés helyett – a demokrácia felőrlésével párhuzamosan – egyre inkább a „klerikális reakció” elleni kérlelhetetlen harc határozta meg...

A kötet az 1990. december 20. és 1992. február 29. között a kormányban a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter tisztségét betöltő Gálszécsy Andrással Várkonyi Benedek által 2016–2017-ben készített életinterjút tartalmazza. Az interjúkötet hat fejezetben tárgyalja az életút legfontosabb helyszíneit és állomásait...

Évkönyvünk témájául ezúttal a gazdasági elitet választottuk. A szocializmus különféle tervrajzai kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az ember termelő tevékenységének, a munkának. A marxi víziók, a sztálini archetípus ihletője a késő modern kor ipari fejlődésének lenyűgöző potenciálja volt. A kádárizmus "sikeressége" és legitimációja is jelentős részben a gazdaság teljesítőképességén múlott.

A könyv négy település, a baranyai Nagynyárád, a Tolna megyei Bonyhád, a nyugat-magyarországi Balf, valamint a „leghűségesebb” város, Sopron német lakosságának hányatott sorsát követi nyomon 1944 és 1948 között. Sorra veszi a második világháborút követő esztendőkben lezajlott sorsfordító változásokat, amikor a földreform és a különböző telepítési akciók alapjaiban forgatták fel az itt lakók életét...

A Római Birodalom sohasem akart tengeri nagyhatalommá válni, ennek ellenére az i. e. 2. század végére olyan államalakulattá fejlődött, amelynek gazdasági és részben politikai sikerét a mediterrán tengerrészek „összekapcsoltsága” biztosította. A tengeri hajózás a leggyorsabb és a legolcsóbb módja volt az információcserének, az utazásnak, valamint az áruk beszerzésének, illetve célba juttatásának...

The studies of this volume grant a glimpse into the metamorphosis of the secret services of the various Central Eastern European satellite states after Stalin’s death. While each study touches upon the low-key corrective measures leveled at the Party and state leadership apparatuses of their respective countries, they largely focus on the unfolding process of the reorganization(s) of the secret services, and the reprogramming of their “positions of power” within the system. With regard to the general situation of the satellite states towards the end of Stalinism, studies dedicated to the contemporary German Democratic Republic, Czechoslovakia, Poland, Bulgaria and Hungary show a strong convergence on two major points.

Appelplatz, atombomba, Auschwitz-jegyzőkönyv, árja-párja, Árpád-vonal, áruhiány, Bakahumor, bárisnya, behívó, beszállásolás, bevagonírozás, bérleti jog, bombatölcsér, bunker, CiklonB, csajka, „Csak keresztényeket szolgálunk ki!”, csodafegyver, „csuklóztat”, Davajgitár, Don-kanyar, Elhurcolás, enigma, erődítmény, erőltetett menet, evakuálás, Fegyveres semlegesség, fejadag, frontharcos, frontzóna, furcsa háború, Gázálarc-gyakorlat, gettósítás, gyorshadtest, Hadipengő, hadifogoly, hadirokkant, hadisegély, halálkaraván, hamis gulyás, hátország-parancsnokság, Hitler-szalonna, honosság-igazolás, hontalan, Igazoltatás, iparigazolvány, jegyrendszer,

Jelen kötet útikalauz arról, hogy Március 15., Augusztus 20., vagy legutóbb Október 23. mikor, s hogyan konfirmáltattak nemzeti ünneppé. Ennek jellemzője volt és maradt a verbális és szimbolikus megosztottság. A társadalom, illetve a rendszerkormányosok emlékezetében rendre más volt ’48 olvasata.

Hullámvasút életútmetszetek a 20. századból. Nevezettek a közéleti nyilvánosságban és a – nem önszántukból választott – cellazárványosságban tekinthetők túlélőművészeknek is. Pályájuk során – időzítésüket és jellegüket tekintve is – rapszodikusan követték egymást rendszerváltó fordulatok. Ezeket megélni éppoly kiszámíthatatlan volt, mint túlélni. Mindegyikük számontartásra érdemes intellektuális teljesítményt hagyott maga után...

Magyarország huszadik századi történelmében 1956 őszének forradalma a legkiemelkedőbb kollektív nemzeti teljesítmény. Demokratikusan szétporciózva – társadalmasítva – erre rímel, hogy sokmillió Magyar Október volt, merthogy „szabadságra ment” egy országnyi népség az akkoriban regnáló önkényuralom alól...

A kötet szerzője az MTA doktora, ny. egyetemi tanár, másfél évtizeden át vezette az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárát. Ezúttal az elmúlt húsz évben közreadott, a politika rendőrségének működését taglaló írásaiból válogat. Mindegyik közlemény a titkosszolgák és szolgálatok ténykedését helyezi a leírás tengelyébe...

„Lángoktól ölelt kis országból” lettünk a világháború végére – utolsó csatlós. Még jegyrendszer szerint vártunk a napi betevőre, ám sorban állás közben a csalánfőzelék és a szalámitaktika receptjét is megtanultuk. Építettük a béketábor „erős bástyáját” – békeharccal, békepappal, békekölcsönnel. Közben fokozott éberséggel penderítettük ki sorainkból a Tito-bérenceket, a munkásárulókat és a klerikális reakció uszályába kerülteket.

A mai magyar emlékezetpolitikai viták egy súlyponti témája a Horthy-korszak értékelése, és ezen belüli is az ország második világháborús szerepvállalása, valamint a “zsidókérdés” megoldása. E kötet ez utóbbihoz kíván – jóllehet csupán helyi vonatkozású – de mégis országos érdeklődésre számot tartó adalékokkal szolgálni.

Kevesen bár, de még élnek közöttünk olyanok, akiknek az 1951. évi budapesti tömeges kitelepítés nem – nemcsak – történelem, hanem saját életük egy – keserves – epizódja is lett. A főváros elhagyására kényszerített emberek családi – közös háztartás okán többgenerációs nagycsaládi – számki-vetésre ítéltettek, a két hónapos csecsemőtől a kilencedik X-et taposó matuzsálemig, özvegyig. Az itt olvasható írások többsége nem a politikai indíttatású tisztogatást, illetve annak végrehajtását idézi fel, hanem csoportos és egyéni sorsmetszeteket elevenít meg – átélés-, illetve társadalomtörténeti közelítésben.