Halmai Tamás új kötete Kertész Imre életművének talán kevésbé reflektált tartományaiba enged betekintést: a Nobel-díjas író esszéinek, naplóinak, műfordításainak és kisprózáinak rétegeit bontja ki, egyfajta közös olvasásra invitálva az olvasót. A kötetben tárgyalt Kertész-írások az emlékezet és a sors kérdései körül forognak, a holokauszt tapasztalatának történelmi és morális következményeit kutatják, miközben az írás és az identitás viszonyát, a szabadság értelmét, valamint a kultúra túlélőképességét vizsgálják a diktatúrák korában.

A történelmi trauma nem múlik el az első nemzedékkel. Emlékezete továbbhagyományozódik: a következő generáció, majd az azutáni is részesül belőle. A pszichológiai értelemben vett elaboráció, a trauma feldolgozása a társadalomban és a kultúrában folytatólagos. Az ábrázolásesztétika alapproblémája egyfajta főmotívumként húzódik végig összeállításunkon. Az elemzett művek különböző poétikai irányokhoz sorolhatók, ugyanakkor természetes, hogy intertextuálisan összekapcsolódnak. A szövegek köre sajnálatosan szűk, bár sajnos több, fontos írással így sem tudtunk foglalkozni.

A Pannonia két arca című könyv a 20. század első felének pécsi irodalmi műveltségét tárgyalja, olyan írók életművével foglalkozik, mint Fülep Lajos, Várkonyi Nándor vagy Kodolányi János, akik a magyar irodalom kiemelkedő szerzői...

Szövegét bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Serf András

Nagy Lajos naplója nem folyamatos önéletírás, hanem hosszú időn át keletkezett, hézagos, mégis rendkívüli erejű feljegyzéssor. Az Olvasó nem szabályosan vezetett naplókönyvet tart a kezében, hanem töredékekből, megszakadásokból, újrakezdésekből összeálló szövegfolyamot. Korai darabjai 1927-ből és 1939-ből maradtak fenn, súlypontja azonban az 1940 és 1954 közötti évekre esik. Ez a töredékesség, a hiányok, az elhallgatások, a félbeszakadó mondatok is hozzátartoznak ahhoz a világhoz, amelyet a napló megőrzött.

E könyv – szögezzük le mindjárt – nem akar és nem is tud irodalomtörténet lenni. Annak ellenére sem, hogy a látszat becsapós, mert Kazinczy Ferenctől Parti Nagy Lajosig, tehát a 18. század végétől a 20. század végéig működött/működő írók közül igen sokan szerepelnek lapjain, születésük időrendjében, de szubjektív, csapongó összevisszaságban....