Ki volt Nagy Töhötöm? A múlt század egyik legsikeresebb katolikus mozgalmának jezsuita irányítója? Egyházi diplomata, aki 1945–1946-ban határokon átszökve vitt és hozott híreket Róma és Magyarország, a Vatikán, a szovjetek és a magyar katolikus egyház között? Vagy egy Alejandro Nagy Varga nevű argentínai magyar szabadkőműves, aki részt vett a Buenos Aires-i nyomortelepek felmérésében és a dél-amerikai egyház szociális missziójában?

Perben és haragban világháborús önmagunkkal, foglalja össze a kötet címe a benne szereplő nyolc tanulmány tematikáját, utalva arra is, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalásának egyes következményei lankadatlanul viták középpontjában állnak. Az 1945 után mesterségesen befagyasztott társadalmi emlékezet a hetvenes évektől indult lassú olvadásnak, még éppen időben ahhoz, hogy a túlélők emlékei ne vesszenek el a közösség számára.

Manapság sokat beszélünk a különböző mélyállam teóriákról, és ezáltal a múlt eseményei is más megvilágításba kerülnek, sőt eleddig ismeretlen személyek bukkanhatnak fel a múlt homályából. Az informális kapcsolatok szövevényes hálózatán alapuló Horthy-korszak pedig bővelkedik az ilyen alakokban. Kováts Tivadar is ezek közé tartozott.

Károlyi Gyula az egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb arisztokrata nemzetség tagjaként látta meg a napvilágot 1871-ben. Karrierje a 20. század elején még sokban hasonlított számos mágnás kortársáéhoz, a későbbiekben azonban megadatott számára a lehetőség, hogy eljusson a politikusok által hőn áhított csúcsra: előbb 1919 nyarán, a szegedi ellenforradalmi kormány élén, majd 1931–1932-ben miniszterelnök lett.

Fontosnak tartotta, hogy alaposan megismerje és olvasóival megismertesse vallási előírások által is szabályozott önszerveződésüket, szokásaikat. Ezért foglalkozott legfontosabb egyesületeikkel és temetkezési szokásaikkal. Nem kerülte el figyelmét a kiemelkedő személyiségek szerepe. Ezt nemcsak az egyes tanulmányok fontos szereplői esetében fejtette ki.

elen kötet a Magyar Tudományos Akadémia Székházában 2021. október 18–19-én megrendezett konferencián elhangzott előadások szerkesztett változatait tartalmazza. A kötet szerzői hét témakörben tárgyalnak társadalompolitikai, nemzetközi politikai kérdéseket, az iparral, a mezőgazdasággal, a kultúrával, a művelődéssel, az oktatással, a tudománypolitikával összefüggő problémákat, s természetesen a korszak több mint háromnegyedét kitevő ún. Kádár-korszak megítélésével kapcsolatos vitakérdéseket....

E tanulmánykötet – az 1956-os Intézet 2023. évi évkönyve – az 1945 utáni időszak elitjét érintő konfliktusokat vizsgálja. Konfliktusok zajlottak az eliten belül, az uralom gyakorlása során az elit és más társadalmi csoportok között, és az eliten kívül is. Tanulmányaink a kérdés historiográfiájával, az eliteken belüli összecsapásokkal, az elitstátusz elvesztésével és megszerzésével összefüggő konfliktusokkal foglalkoznak, többnyire magyar, de esetenként kelet-európai példák alapján....

Az 1956-os Intézet XXVI. Évkönyve A Kádár-korszak és a rendszerváltás. Elit, értékrend és konfliktus című kutatási projekt első "terméke". Erről szóló pályázatunk elnyerte a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal (korábbi nevén OTKA) támogatását. A munkát 2020 őszén kezdtük el. A Kádár-korszak és a rendszerváltás történeteit vizsgáljuk a pozicionális csúcselit alatti réteg perspektívájából, akik nem tartoztakAz 1956-os Intézet XXVI. Évkönyve A Kádár-korszak és a rendszerváltás....

E kötet tanulmányai az 1980-as évek végén kezdődő politikai átmenettel és rendszerszintű változással foglalkoznak: a folyamat történeti jelentéseivel és emlékezetével, magával a politikai átmenettel, illetve a közvetlen előzményekkel. Az 1989-es változásokat értelmező-értékelő történészi diszkurzushoz szeretnénk hozzájárulni, egyben képet adni saját „beszélgetéseinkről”, amelyeket 2019 őszén a szegedi 1989 – a társadalmi cselekvés lehetőségei című országos jelenkortörténeti konferencián és 20...

Évkönyvünk témájául ezúttal a gazdasági elitet választottuk. A szocializmus különféle tervrajzai kiemelt jelentőséget tulajdonítottak az ember termelő tevékenységének, a munkának. A marxi víziók, a sztálini archetípus ihletője a késő modern kor ipari fejlődésének lenyűgöző potenciálja volt. A kádárizmus "sikeressége" és legitimációja is jelentős részben a gazdaság teljesítőképességén múlott.

A történészek hajlamosak önkényesen és vitatható szempontok alapján megállapított történelmi korszakokban gondolkodni. Azok a történeti munkák, amelyek a két világháború közötti időszakot tárgyalják, rendszerint 1938-ban érnek véget, a Horthy-korszakkal foglalkozók 1944-ben, esetleg 1945-ben fejeződnek be, a második világháborút kutatók többnyire az 1938 és 1945 közé eső évek eseményeit veszik górcső alá, a nagy világégést követő új berendezkedést elemzők pedig általában 1944-gyel vagy 1945-t...