Vannak, akik elúszott lehetőségként tekintenek az Osztrák–Magyar Monarchia idején elvégzett nagy vízrendezésekre. A gátak, csatornák építői azonban másként gondolták. A határban rendszeresen pusztító, néha a lakóházakig érő árvizek, és az ártér felszántásából remélt haszon számos birtokost cselekvésre késztetett: társulatokat alapítottak vízügyeik kezelésére...

E tisztelgő kötetben külföldi és magyarországi szerzők olyan tanulmányai kaptak helyet, amelyek valamilyen módon – ha néha csak távolról is – kapcsolódnak Deák Ágnes kutatásaihoz: az írások a Habsburg Birodalom történetéről, a kisebbségi, nemzetiségi ügyekről vagy éppen az államrendőrség tevékenységéről szólnak, egyes szövegek sajtóelemzések, míg más dolgozatok elméleti, filozófiai megközelítést alkalmaznak.

A kötet olyan vizuális átalakulásokat mutat be, amelyek egy másik műfajhoz tartozó alkotást vagy egy terméket politikai gúnyrajzokon jelenítenek meg. A vizsgált évtizedekben (1890–1939) legnagyobb arányban festmények metamorfózisai keletkeztek, így ezek vizsgálata teszi ki a könyv jelentős részét...

Az alkohol a kultúrtörténet egyik legrégibb és legszélesebb körben elterjedt anyaga, olyan antropológiai állandó, amely az ember társadalmi jelenlétének és önreprezentációjának is évezredes kísérője. Az ivás pedig mint társas gyakorlat nem pusztán a kapcsolatteremtés és a feszültségoldás pragmatikus eszköze volt, hanem az emberi együttélés komplex kulturális formája, amely egyszerre töltött be rituális, szimbolikus és státuszjelző szerepet...