Szegő Iván Miklós – Eörsi László: Az 1956-os budapesti fegyveres felkelők társadalmi rétegződése és mobilitása

Kik voltak valójában az 1956-os budapesti fegyveres felkelők? Honnan érkeztek, milyen társadalmi helyzetből indultak, hogyan alakult pályájuk a forradalomig, és milyen tapasztalatok vihették őket az utcára?
Szegő Iván Miklós és Eörsi László könyve történetszociológiai és statisztikai módszerekkel vizsgálja a fővárosi fegyveres felkelés résztvevőit. Több évtizedes levéltári kutatásra építve 3999 felkelő adatait rendezi egységes adatbázisba, közülük 1081 személy életútját részletesen is elemzi. A foglalkozás, iskolázottság, kereset, származás, családi háttér, lakóhely- és munkahelyváltások mellett a társadalmi felemelkedés és lecsúszás mintázatait is feltárja.
Az elemzés árnyalja a „pesti srácokról” kialakult képet. A felkelők között fiatal, szegényebb, kevésbé mobil résztvevők éppúgy jelen voltak, mint az idősebb, képzettebb, bizonytalan életpályájú csoport, amelyet a szerzők „szovjet típusú prekariátusként” írnak le. Életútjaikon keresztül kirajzolódnak a szovjetizáció társadalmi következményei: a kényszerű mobilitás, az önállóság elvesztése, a lecsúszás és a perifériára kerülés tapasztalatai.
A kötet választ keres arra is, mennyire voltak valóban pestiek a „pesti srácok”, kik kerültek a fegyveres csoportok vezető pozícióiba, milyen szerepet játszott az életkor, a képzettség, a szegénység vagy a korábbi büntetőeljárás, és mit árulnak el a megtorlás iratai arról, kikre összpontosított leginkább a Kádár-rendszer. Különösen élesen rajzolódik ki a női felkelők kedvezőtlenebb társadalmi helyzete, valamint a roma résztvevők kiszorítása az önálló és felemelkedést kínáló életpályákról – miközben döntően roma felkelők a budapesti fegyveres ellenállás legtovább kitartó harcosai közé tartoztak.
A számszerű adatok mögött sokféle sorsból összeálló társadalmi kép bontakozik ki 1956 fegyveres résztvevőiről – és közelebb kerülhetünk ahhoz is, miért vállalták közülük oly sokan a harcot.

Szegő Iván Miklós: (1971) történész, PhD, a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa, az egri Eszterházy Károly Katolikus Egyetem oktatója. Fő kutatási területe a 20. századi magyar gazdaság- és társadalomtörténet, az elitkutatás, valamint a finn–magyar összehasonlító történet és az 1956-os felkelők társadalomtörténete.

Eörsi László: (1955) történész, a Wesley Egyház- és Vallásszociológiai Kutatóintézet tudományos főmunkatársa. 1991–2019 között az 1956-os Intézet kutatója volt.
Fő kutatási területe az 1956-os forradalom, különösen a budapesti fegyveres felkelés, a megtorlás és az emlékezetpolitika története. E témákban mintegy két tucat önálló kötete jelent meg.