ÚJDONSÁGOK

Ki volt Gerő Ernő, mielőtt a második világháborút követő évtizedben kiépülő magyar kommunista pártállam egyik meghatározó alakja lett? Baráth Magdolna politikai életrajzának első kötete erre a kérdésre keresi a választ. Nem a már ismert és 1956 nyarán a hatalom csúcsára került vezetőt állítja középpontba, hanem azt a hosszú, több országon és történelmi válságon át vezető pályát, amely 1944 végéig formálta személyiségét, gondolkodását és hatalomtechnikai eszköztárát...

Az 1878-as miskolci árvíz a 19. századi Magyarország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt: házakat sodort el, életeket követelt, és hosszú időre nyomot hagyott a város történetében. Bodovics Éva Judit könyve azonban nem pusztán a drámai események krónikája. A szerző arra keresi a választ, hogyan válik egy természeti csapás társadalmi és kulturális folyamatok során „katasztrófává”, s miként íródik be egy közösség kollektív emlékezetébe...

Miért fordítják újra és újra Csehov drámáit, és mi történik velük, amikor egy másik ország színházi és nyelvi közegébe kerülnek? Csikai Zsuzsa kötete erre a kérdésre az ír színház példáján keres választ. A könyv azt vizsgálja, hogyan szólaltak meg Csehov művei Írországban az 1980-as évektől napjainkig, s miként váltak az újrafordítások és adaptációk nem pusztán közvetítéssé, hanem önálló értelmezéssé is.

Kik alakították a két világháború közötti Budapest női divatját, és milyen társadalmi valóság húzódott a belvárosi szalonok elegáns kirakatai mögött? A zsidó tulajdonú pesti divatszalonok 1920-as évektől az államosításig ívelő történetében a divat, a társadalmi elit, a sajtó és a filmipar világa fonódik össze.

Mit tekintünk történelemnek, fogalmazza meg a kérdést a 20. századi filozófus, Martin Heidegger, aki elsőként dolgozta ki a történetiség elméleti fogalmát. A történelem először is az, ami már elmúlt, és immár hozzáférhetetlen a jelenben. Történelem továbbá az is, ami elmúlt ugyan, de még mindig kéznél van, mint régmúltat idéző épületrom vagy a múlt másféle nyoma. Történelemként számolunk azzal a múlttal is, amelyből mi magunk származunk, és amely – a hatása révén – összeköti egymással a múltat, a jelent és a jövőt...

A svájci eredetű Haggenmacher család a 19–20. századi Magyarország egyik jelentős nagypolgári famíliája volt: malomipari újításaik, sörgyári és szállodaipari érdekeltségeik, fővárosi bérpalotáik, valamint a sokak számára ma is ismerős Dreher–Haggenmacher név révén a modern magyar gazdaság fontos szereplői közé tartoztak. Mégis keveset tudunk arról, mi történt a családdal a két világháború között, majd 1945 után: történetük eddig csupán elszórt nyomokból, személytelen adatokból és családi emlékfoszlányokból rajzolódott ki.

Szövegét bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Serf András

Nagy Lajos naplója nem folyamatos önéletírás, hanem hosszú időn át keletkezett, hézagos, mégis rendkívüli erejű feljegyzéssor. Az Olvasó nem szabályosan vezetett naplókönyvet tart a kezében, hanem töredékekből, megszakadásokból, újrakezdésekből összeálló szövegfolyamot. Korai darabjai 1927-ből és 1939-ből maradtak fenn, súlypontja azonban az 1940 és 1954 közötti évekre esik. Ez a töredékesség, a hiányok, az elhallgatások, a félbeszakadó mondatok is hozzátartoznak ahhoz a világhoz, amelyet a napló megőrzött.