Társadalomtörténet

Az 1878-as miskolci árvíz a 19. századi Magyarország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt: házakat sodort el, életeket követelt, és hosszú időre nyomot hagyott a város történetében. Bodovics Éva Judit könyve azonban nem pusztán a drámai események krónikája. A szerző arra keresi a választ, hogyan válik egy természeti csapás társadalmi és kulturális folyamatok során „katasztrófává”, s miként íródik be egy közösség kollektív emlékezetébe...

Kik alakították a két világháború közötti Budapest női divatját, és milyen társadalmi valóság húzódott a belvárosi szalonok elegáns kirakatai mögött? A zsidó tulajdonú pesti divatszalonok 1920-as évektől az államosításig ívelő történetében a divat, a társadalmi elit, a sajtó és a filmipar világa fonódik össze.

Szüntelenül hallani, hogy Magyarország – a Nyugathoz képest – elmaradott volt a 20. század derekát megelőzően. Ennek fő oka a polgárság létének, egyáltalán: a polgárosodás gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi folyamatainak az elégtelensége.

Mit tekintünk történelemnek, fogalmazza meg a kérdést a 20. századi filozófus, Martin Heidegger, aki elsőként dolgozta ki a történetiség elméleti fogalmát. A történelem először is az, ami már elmúlt, és immár hozzáférhetetlen a jelenben. Történelem továbbá az is, ami elmúlt ugyan, de még mindig kéznél van, mint régmúltat idéző épületrom vagy a múlt másféle nyoma. Történelemként számolunk azzal a múlttal is, amelyből mi magunk származunk, és amely – a hatása révén – összeköti egymással a múltat, a jelent és a jövőt...