Vukman Péter: Hatalmi politika és mindennapok. Magyarok és délszlávok a bajai háromszögben (1944—1956)
Mit jelentett magyarnak vagy délszlávnak lenni egy olyan határvidéken, ahol néhány év alatt többször is megfordultak a hatalmi viszonyok? A második világháború végétől az 1956-os forradalomig a Baja, Zombor és Szabadka közötti térség magyar oldalán élők sorsát a nagypolitika fordulatai éppúgy alakították, mint a földért, a helyi befolyásért vagy a gyermekek iskoláztatásáért folytatott mindennapi küzdelmek.
Mit jelentett magyarnak vagy délszlávnak lenni egy olyan határvidéken, ahol néhány év alatt többször is megfordultak a hatalmi viszonyok? A második világháború végétől az 1956-os forradalomig a Baja, Zombor és Szabadka közötti térség magyar oldalán élők sorsát a nagypolitika fordulatai éppúgy alakították, mint a földért, a helyi befolyásért vagy a gyermekek iskoláztatásáért folytatott mindennapi küzdelmek.
A háború után a bunyevác, sokác és szerb közösségek új lehetőségekhez jutottak, miközben a térség Jugoszláviához csatolásának reménye és félelme feszültségeket szított. Az 1948-as szovjet–jugoszláv szakítás mindent átrendezett. A korábban támogatott délszlávokat a diktatúra gyanakvással figyelte, tanítókat hurcoltak meg, kémvádak és kitelepítések forgattak fel életeket, a déli határon pedig kiépült a vasfüggöny. Az 1953 után kezdődő enyhülés újabb reményeket és aggodalmakat hozott.
Vukman Péter budapesti, kecskeméti és belgrádi levéltári kutatásokra, magyar és jugoszláv iratokra, állambiztonsági jelentésekre és korabeli sajtóforrásokra támaszkodva tárja fel e soknemzetiségű vidék összetett történetét. A diplomácia és a kisebbségpolitika változásait falusi konfliktusok, családi döntések és személyes sorsok tükrében mutatja be, miközben arra is figyelmeztet, hogy a hatósági iratok nézőpontja nem azonos a megélt valósággal. Könyve érzékletesen bizonyítja, hogy a határ mentén élők történetét sem a nemzetiségi hovatartozás, sem a politikai szándékok nem magyarázzák önmagukban.
Vukman Péter (1980) történész, habilitált egyetemi docens, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara Jelenkortörténeti Tanszékének oktatója.
Fő kutatási területe a 20. századi Jugoszlávia története, az 1945 utáni magyar–jugoszláv kapcsolatok, valamint a magyarországi délszláv és a jugoszláviai magyar kisebbség története. Kutatásai során kiemelt figyelmet fordít a szovjet–jugoszláv konfliktusra, a kommunista hatalomgyakorlásra és az állambiztonsági szervek kisebbségekkel szembeni tevékenységére. Tudományos eredményeit magyar és idegen nyelvű tanulmányokban, valamint hazai és nemzetközi konferenciákon rendszeresen ismerteti.
Önálló kötetei: Moszkvától Londonig. Nagy-Britannia és Jugoszlávia a szovjet–jugoszláv konfliktus idején (1948–1953). Szeged, 2011; „Harcban Tito és Rankovics klikkje ellen”. Jugoszláv politikai emigránsok Magyarországon (1948–1980). Budapest–Pécs, 2017