Ki volt Gerő Ernő, mielőtt a második világháborút követő évtizedben kiépülő magyar kommunista pártállam egyik meghatározó alakja lett? Baráth Magdolna politikai életrajzának első kötete erre a kérdésre keresi a választ. Nem a már ismert és 1956 nyarán a hatalom csúcsára került vezetőt állítja középpontba, hanem azt a hosszú, több országon és történelmi válságon át vezető pályát, amely 1944 végéig formálta személyiségét, gondolkodását és hatalomtechnikai eszköztárát.
A felvidéki Terbegecen született Singer Ernő útja az Újpestre áttelepült többgyermekes zsidó családból indult. Az orvosnak készülő fiatalemberre egyszerre hatott az első világháború, az ipari munkásvilág közelsége, a Galilei Kör szellemi közege, majd az 1918–1919-es forradalmi tapasztalat. Az illegális kommunista szervezkedés, a letartóztatás, a börtön és a fogolycsere után a Szovjetunióba, majd a bécsi, párizsi és moszkvai emigráció, az európai kommunista mozgalom világába került. A kötet azt mutatja meg, miként lett a több nyelven beszélő Gerő sok éven át a Komintern, a kommunista „világpárt” fegyelmezett apparátusi embere: olyan politikus, aki a kommunista ideológia tántoríthatatlan képviselőjeként a személyes szempontokat háttérbe szorító pártfegyelem világában tanulta meg a politika nyelvét.
A könyv különösen izgalmas fejezetei tárják fel Gerő spanyolországi működését. A Komintern küldötteként „Pedro” néven a polgárháborús Katalóniában dolgozott, abban a közegben, ahol a szovjet érdekek érvényesítése, a népfrontpolitika, a sztálini mintájú leszámolások és a „trockizmus” elleni harc egymással összefonódva alakították a baloldal belső küzdelmeit. A szerző a Gerőhöz tapadt legendákat és szenzációs állításokat szigorú forráskritikával vizsgálja: nem démonizál, de nem is ment fel.
Amikor 1944 őszén Moszkvából Magyarországra indult, a kommunista mozgalomban szerzett több mint két évtizednyi nemzetközi tapasztalattal rendelkezett. Annak a tudatában érkezett, hogy a kommunista pártvezetés tagjaként, Rákosi Mátyás mellett meghatározó szerepe lesz Magyarország szovjet érdekeknek megfelelő átalakításában. Baráth Magdolna kiterjedt magyar és külföldi levéltári kutatásokra építve mutatja be, hogyan kapcsolódott össze a nemzetközi kommunista mozgalom fegyelme a háború utáni magyar hatalomépítés gyakorlatával. A kötet nem egyszerűen egy politikus ifjúkori és emigrációs éveinek története, hanem annak magyarázata is, miként formálódott ki az a politikustípus, aki személyes kötődéseit, erkölcsi kételyeit és nemzeti szempontjait rendre a mozgalmi fegyelemnek rendelte alá – s aki nélkül a 20. századi magyar kommunizmus története sem érthető meg igazán.
