ÚJDONSÁGOK

Eörsi István A kihallgatás című drámájában egészen máshogy reagált Sztálin halálára a kommunista, de a párton belüli tisztogatásoknak áldozatul esett Koplár István és a „háborús bűnös” Kolosy Kálmán. Miközben a börtönparancsnok Fóti Ferencnek és helyettesének, Sajtos Józsefnek a viselkedése is sokatmondó. A párbeszédek fikciósak, azonban megmutatják, hogy 1953 „nagy eseménye” politikai nézetektől függetlenül mindenkit valamiféle értékelésre késztetett. Az emberek átérezték súlyát, latolgatták várható következményeit, de máig kérdéseket vet fel a korszak kutatói előtt. Ezekről olvashatunk a kötet oldalain.

Agárdi Péternek, a Pécsi Tudományegyetem Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kara professor emeritusának huszadik századi irodalom-, eszme- és művelődéstörténeti tanulmányaiból összeállított kötetét tartja kezében a Tisztelt Olvasó. Az írások az elmúlt 15 évben születtek, közülük a legterjedelmesebb itt jelenik meg először.

Állam, hatalomért való versengés, érdekcsoportok közötti konfliktus – tartalmilag valószínűleg hasonló kifejezések jutnak először eszünkbe a politika szó hallatán, hiszen napjainkban elsősorban az államigazgatással, a pártok világával azonosítjuk a politikát. A könyv szerzője egy új megközelítést kínál, és a politikát aktív és szabad közösségi cselekvésként írja le a nyilvánosság terében....

A Homonnai Drugethek a 14. századtól egészen a 17. század végéig a magyar arisztokrácia meghatározó szereplői voltak. A könyv a család második virágkorának számító kora újkori időszak történetét dolgozza fel széles társadalomtörténeti perspektívában...

A kritika válságban van, a kritika „halott” – hangoztatják már jó pár éve a nyugati világban a művészeti élet szereplői. Mióta tart és miben áll ez a válság? Milyen érvényes kritikai beszéd- és értékelési módok vannak még forgalomban? Ezek honnan nyerik érvényüket és kik a befogadóik?

Vay Péter egy kissé rejtélyes, kissé legendás alakja a magyar történelemnek és művészettörténetnek, akinek sokoldalú hagyatékát csak a közelmúltban kezdte feldolgozni és helyére tenni az utókor. Jelen kötet nem az ismert műgyűjtő – aki élete során több múzeum gyűjteményét is műtárgyakkal gyarapította –, hanem a mindeddig árnyékban maradt diplomata arcvonásait kívánja felvázolni, méghozzá egyik legegzotikusabb útjának, az Ausztráliát és Új-Zélandot egyaránt érintő 1903-as utazásának a bemutatásával.

Szüntelenül hallani, hogy Magyarország – a Nyugathoz képest – elmaradott volt a 20. század derekát megelőzően. Ennek fő oka a polgárság létének, egyáltalán: a polgárosodás gazdasági, társadalmi, politikai és szellemi folyamatainak az elégtelensége.

Hevesy Pál (1883–1988), Ferenc József utolsó, csaknem 105 évet megélt diplomatája kivételes családba született. Fiútestvérei közül a legkisebb a Nobel-díjas Hevesy György volt, de legidősebb bátyjuk, Vilmos is kiváló képességekkel rendelkezett, részt vett a La Manche-csatornát átrepülő Blériot gépének tervezésében. Pál eredetileg zongoraművésznek készült, de sorsa végül a diplomáciai pályára vezette.

A Hiányzó (színház)történetek olyan átfogó színház- és kultúrtörténeti kutatás, amely elsősorban az „amatőrnek”, „alternatívnak”, „kísérletinek”, „függetlennek” tekintett színházak, társulatok, intézmények és alkotók történeteit vizsgálja az 1960-as évektől napjainkig...

„Gyerekkor egy nagyváros egyik szélén, a másikon gimnázium Diósgyőrött, a Bükk folytonosan csábító közelségében. Utána ciklikus útonlevés, térben és időben. Debreceni egyetem – MTA Történettudományi Intézete – ELTE jogi kara – pécsi egyetem – fővárosi ÁBTL. Utóbbiak sokszor szimultán munkahelyszínek. Tanítás, kutatás, írás – többnyire az éppen zajló, majd múlóban levő »jelenkorról«. Családi otthonom fél évszázada állandósult Vácott, a Dunakanyar panorámájával, s idővel unokákkal gazdagítottan. Kortársaim százezrekre rúgó – ennyiféleképpen megélt és elbeszélhető – sokaságából csupán egy, személyes és mozaikos életút-emlékezet.”