ÚJDONSÁGOK

Ki volt Gerő Ernő, mielőtt a második világháborút követő évtizedben kiépülő magyar kommunista pártállam egyik meghatározó alakja lett? Baráth Magdolna politikai életrajzának első kötete erre a kérdésre keresi a választ. Nem a már ismert és 1956 nyarán a hatalom csúcsára került vezetőt állítja középpontba, hanem azt a hosszú, több országon és történelmi válságon át vezető pályát, amely 1944 végéig formálta személyiségét, gondolkodását és hatalomtechnikai eszköztárát...

Az 1878-as miskolci árvíz a 19. századi Magyarország egyik legsúlyosabb természeti katasztrófája volt: házakat sodort el, életeket követelt, és hosszú időre nyomot hagyott a város történetében. Bodovics Éva Judit könyve azonban nem pusztán a drámai események krónikája. A szerző arra keresi a választ, hogyan válik egy természeti csapás társadalmi és kulturális folyamatok során „katasztrófává”, s miként íródik be egy közösség kollektív emlékezetébe...

Az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc és az azt követő megtorlás, valamint a boldog békeidőkként jellemzett dualizmus a magyar történelem legismertebb korszakai közé tartoznak. Ám kevesebb tudható a két időszak közötti átmeneti évekről, az enyhülés korszakáról, amelyet e kötet szerzői a Protestáns Pátens elfeledett történetén keresztül mutatnak be.

Mit tekintünk történelemnek, fogalmazza meg a kérdést a 20. századi filozófus, Martin Heidegger, aki elsőként dolgozta ki a történetiség elméleti fogalmát. A történelem először is az, ami már elmúlt, és immár hozzáférhetetlen a jelenben. Történelem továbbá az is, ami elmúlt ugyan, de még mindig kéznél van, mint régmúltat idéző épületrom vagy a múlt másféle nyoma. Történelemként számolunk azzal a múlttal is, amelyből mi magunk származunk, és amely – a hatása révén – összeköti egymással a múltat, a jelent és a jövőt...

A svájci eredetű Haggenmacher család a 19–20. századi Magyarország egyik jelentős nagypolgári famíliája volt: malomipari újításaik, sörgyári és szállodaipari érdekeltségeik, fővárosi bérpalotáik, valamint a sokak számára ma is ismerős Dreher–Haggenmacher név révén a modern magyar gazdaság fontos szereplői közé tartoztak. Mégis keveset tudunk arról, mi történt a családdal a két világháború között, majd 1945 után: történetük eddig csupán elszórt nyomokból, személytelen adatokból és családi emlékfoszlányokból rajzolódott ki.

Halmai Tamás új kötete Kertész Imre életművének talán kevésbé reflektált tartományaiba enged betekintést: a Nobel-díjas író esszéinek, naplóinak, műfordításainak és kisprózáinak rétegeit bontja ki, egyfajta közös olvasásra invitálva az olvasót. A kötetben tárgyalt Kertész-írások az emlékezet és a sors kérdései körül forognak, a holokauszt tapasztalatának történelmi és morális következményeit kutatják, miközben az írás és az identitás viszonyát, a szabadság értelmét, valamint a kultúra túlélőképességét vizsgálják a diktatúrák korában.

Mit látott a császár a Magyar Királyságban, és mit akart láttatni magáról Lajtán inneni alattvalói felé? Mikor volt egy látogatás tapasztalatszerzés, szükséges kötelezettség, bemutatkozás, és mikor, miért és hogyan vált ellenőrzéssé vagy éppen hatalmi üzenetté? A kötet Ferenc József magyarországi utazásait követi a tizenhárom éves főherceg 1843-as dunántúli körútjától a szabadságharc utáni évek feszült látogatásain át az 1867-es kiegyezésig.

Báthory Griseldis (1569–1590) alakja különleges helyet foglal el a 16. századi magyar és lengyel történelem metszéspontjában. Rövid és tragikus életútja egy nagyobb politikai terv részeként bontakozott ki: nagybátyja, Báthory István király dinasztikus elképzelései szerint Griseldis házassága Jan Zamoyskival, a Lengyel Királyság kancellárjával és hadvezérével egy új magyar–lengyel uralkodóház alapját jelenthette volna.

A Pannonia két arca című könyv a 20. század első felének pécsi irodalmi műveltségét tárgyalja, olyan írók életművével foglalkozik, mint Fülep Lajos, Várkonyi Nándor vagy Kodolányi János, akik a magyar irodalom kiemelkedő szerzői...

Szövegét bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Serf András

Nagy Lajos naplója nem folyamatos önéletírás, hanem hosszú időn át keletkezett, hézagos, mégis rendkívüli erejű feljegyzéssor. Az Olvasó nem szabályosan vezetett naplókönyvet tart a kezében, hanem töredékekből, megszakadásokból, újrakezdésekből összeálló szövegfolyamot. Korai darabjai 1927-ből és 1939-ből maradtak fenn, súlypontja azonban az 1940 és 1954 közötti évekre esik. Ez a töredékesség, a hiányok, az elhallgatások, a félbeszakadó mondatok is hozzátartoznak ahhoz a világhoz, amelyet a napló megőrzött.