A kötet a három nagy történelmi sorsfordulót – és az Osztrák–Magyar Monarchia, a királyi Jugoszlávia, a Bánát német megszállása és a Jozip Broz Tito vezette új Jugoszlávia korszakát – megélt bánáti kisebbségpolitikus, Várady Imre (1867–1959) életét és tevékenységét mutatja be. Várady politikusi pályája még a Monarchia idején indult. 1905-ben magyar parlamenti képviselőnek választották, 1918-ban a nagybecskereki Magyar Nemzeti Tanács elnöke lett, 1927-ben a Jugoszláviai Magyar Párt színeiben bekerült a jugoszláv parlamentbe, majd II. Péter király 1939-ben, egyetlen magyarként, a belgrádi felsőház tagjává, szenátorrá nevezte ki. Várady Imre olyan kisebbségpolitikus volt, aki hosszú, viharos történelmi eseményekben bővelkedő pályája során átélte a közép-kelet-európai kisebbségi lét igazi drámáját: hogyan maradhat szinkronban a világ változó szellemi, politikai arculatával úgy, hogy ne szakadjon el ifjú kora hazafias, nemzetét szolgálni kész ideájától és szűkebb közösségétől. Várady Imre pályájának legaktívabb évei olyan időszakra estek, amikor a délvidéki magyarok számára is megbomlott az állami és nemzeti hovatartozás, a személyes és a nemzeti önazonosság harmóniája. Úgy döntött, nemcsak elszenvedője, de lehetőségeihez képest formálója is lesz az akaratukon kívül rájuk szabott kisebbségi létnek. E döntés következtében Várady Imre életpályája túlmutat a személyes történelem privát keretein és szerves részét képezi a Trianon utáni magyar történelemnek.
