Életrajzok
Ki volt Gerő Ernő, mielőtt a második világháborút követő évtizedben kiépülő magyar kommunista pártállam egyik meghatározó alakja lett? Baráth Magdolna politikai életrajzának első kötete erre a kérdésre keresi a választ. Nem a már ismert és 1956 nyarán a hatalom csúcsára került vezetőt állítja középpontba, hanem azt a hosszú, több országon és történelmi válságon át vezető pályát, amely 1944 végéig formálta személyiségét, gondolkodását és hatalomtechnikai eszköztárát...
„Gyerekkor egy nagyváros egyik szélén, a másikon gimnázium Diósgyőrött, a Bükk folytonosan csábító közelségében. Utána ciklikus útonlevés, térben és időben. Debreceni egyetem – MTA Történettudományi Intézete – ELTE jogi kara – pécsi egyetem – fővárosi ÁBTL. Utóbbiak sokszor szimultán munkahelyszínek. Tanítás, kutatás, írás – többnyire az éppen zajló, majd múlóban levő »jelenkorról«. Családi otthonom fél évszázada állandósult Vácott, a Dunakanyar panorámájával, s idővel unokákkal gazdagítottan. Kortársaim százezrekre rúgó – ennyiféleképpen megélt és elbeszélhető – sokaságából csupán egy, személyes és mozaikos életút-emlékezet.”