Emlékiratok, naplók

Vay Péter egy kissé rejtélyes, kissé legendás alakja a magyar történelemnek és művészettörténetnek, akinek sokoldalú hagyatékát csak a közelmúltban kezdte feldolgozni és helyére tenni az utókor. Jelen kötet nem az ismert műgyűjtő – aki élete során több múzeum gyűjteményét is műtárgyakkal gyarapította –, hanem a mindeddig árnyékban maradt diplomata arcvonásait kívánja felvázolni, méghozzá egyik legegzotikusabb útjának, az Ausztráliát és Új-Zélandot egyaránt érintő 1903-as utazásának a bemutatásával.

Hevesy Pál (1883–1988), Ferenc József utolsó, csaknem 105 évet megélt diplomatája kivételes családba született. Fiútestvérei közül a legkisebb a Nobel-díjas Hevesy György volt, de legidősebb bátyjuk, Vilmos is kiváló képességekkel rendelkezett, részt vett a La Manche-csatornát átrepülő Blériot gépének tervezésében. Pál eredetileg zongoraművésznek készült, de sorsa végül a diplomáciai pályára vezette.

„Gyerekkor egy nagyváros egyik szélén, a másikon gimnázium Diósgyőrött, a Bükk folytonosan csábító közelségében. Utána ciklikus útonlevés, térben és időben. Debreceni egyetem – MTA Történettudományi Intézete – ELTE jogi kara – pécsi egyetem – fővárosi ÁBTL. Utóbbiak sokszor szimultán munkahelyszínek. Tanítás, kutatás, írás – többnyire az éppen zajló, majd múlóban levő »jelenkorról«. Családi otthonom fél évszázada állandósult Vácott, a Dunakanyar panorámájával, s idővel unokákkal gazdagítottan. Kortársaim százezrekre rúgó – ennyiféleképpen megélt és elbeszélhető – sokaságából csupán egy, személyes és mozaikos életút-emlékezet.”