Nyerges András: Bitorló a skatulyában – P'árt pour p'árt

"Tehetségünk vagy tehetségtelenségünk, műveink színvonalának emelkedése vagy süllyedése, törekvéseink változása vagy röghözkötöttsége nem tétel az elszámolásban, ezért szóba sem kerülhet úgy, ahogy más irodalmi jelenségek elbírálásakor szokás. Olyan valakiről, mint én, aki annak idején szerepelt a Tűztáncban, tudomást venni mindmáig tilos. Ezt a kimondatlan törvényt senki sem szegheti meg, mert a rólunk ejtett (még oly szigorú) szó is egyenlő volna a létezésünk elfogadásával. Magam azért merem ezt a szabályt megszegni, mert egyszerre vagyok érintett és tanú, továbbá az életben rámrótt dolgomnak vélem, hogy erről a históriáról (és arról, ami belőle következett). megpróbáljam letisztogatni a ráragasztott cimkéket. Tényeket igyekszem szembesíteni ellenőrizetlen, de máig használatos legendákkal. Boldogabb lennék, ha azt mondhatnám, hogy írtam, amit írtam, hol jót, hol rosszat, ennek megítélését a művek minősége döntötte el, és ha bukdácsoltam, nem az elbuktatási célzattal kitett lábak gáncsoltak el, hanem a terep volt göröngyös. Ezt sajnos nem mondhatom, mert hazugság lenne. Ezért aztán az én úgynevezett emlékezéseim leginkább velem kapcsolatos előítéletek utóéletét rögzítik."Nyerges András