Raimondo Montecuccoli (1609–1680) herceg és birodalmi gróf, tábornagy, az Udvari Haditanács elnöke, a tüzérség és az erődítmények szakértője, Győr kormányzója, a lovasezred ezredese, a Titkos Tanács elnöke, az Aranygyapjas rend kitüntetettje nem egyszerűen katona volt. Az itáliai gróf ugyanis széles látókörű és képzettségű, humanista műveltséggel rendelkező gondolkodóként olvasmányaiból szerzett ismereteit katonai gyakorlattal ötvözte, ennek nyomán hadi írói tevékenysége – Zrínyi Miklóséhoz hasonlóan – is egyedülálló volt. Hadászati és politikai nézetei, ezekről szóló írásai is hozzájárultak ahhoz, hogy a katonai sikerekre és nagyhatalmi státusra törekvő Habsburg Monarchia a 17. század második felére hatékony pénzügyi és katonai reformokat hajtson végre. Az újításoknak köszönhetően sikeresen kiűzték az oszmánokat a Magyar Királyságból, és a karlócai békét (1699) követően biztosították nagyhatalmi szerepüket a térségben, bekerülve ezzel az Európa élvonalának számító államok közé.
E könyv hősét nem csak a török elleni harcok tevékeny résztvevőjeként tartjuk számon, de azok krónikásaként és elméleti megalapozójaként is. A ma divatos filmsorozatok mintájára egy – a korábban Lotaringiai Károlyról, Bádeni Lajosról és Savoyai Eugénről megjelent életrajzokhoz szorosan kapcsolódó – „előzménykönyvet” vehet kezébe az Olvasó kora egyik legjelentősebb, ám a hazai történelmi emlékezetben indokolatlanul negatív szereplőként élő hadvezéréről, akinek fordulatokban gazdag élete és pályája jelentős hatással volt a 17. századi Európa történelmének alakulására és a modern hadtudomány fejlődésére.
