Részletek
A színházi eszközök alkalmazásának lehetősége színházon kívüli-túli területeken meglehetősen tágas. Irányulhat szenvedélybetegek rehabilitációjának segítésére, pedagógiai kihívások alternatív megoldására, politikai kérdések megfogalmazására és előtérbe állítására, társadalmi konfliktusok kezelésére, megtörtént események dramatikus eszközökkel történő feldolgozására, és így tovább.
A színházon kívüli helyszínválasztás példája lehet – többek között – a börtön, a láger, a menekülttábor, a kórház, az elmegyógyintézet, az iskola (a tanterem), az utca, a település, a lakóövezet stb. Mindezek a helyszínválasztások együtt járnak a színházművészet konvencionális határainak átlépésével, alternatív terek, eltérő célok és funkciók keresésével. A jelen kötet első írásai az alkalmazott színház bizonyos elméleti összefüggéseit tárgyalják, annak történeti kontextusában, bevonva Brecht, Grotowski, Barba, Schechner tevékenységét és nézeteit a vizsgálódás körébe. A második fejezet olyan magyar (belföldi és határon túli) csoportokat, kezdeményezéseket, projekteket, eseményeket mutat be, amelyek a „magját” adják az alkalmazott színház jelenségének, beleértve – többek között – a KÁVA, az AnBlokk munkáit és a kibontakozó erdélyi kezdeményezéseket. A harmadik fejezet részben a struktúrán kívüli színházi működést érinti, részben a színházi alkalmazás lélektani dimenzióit hozza játékba. A negyedik rész írásait az olasz közeg kapcsolja egybe, beleértve a Volterrában működő börtönszínházat, valamint Mussolini, majd pedig az olasz kommunisták propaganda célokat szolgáló színházpolitikáját. A zárófejezetben olyan színházi csoportokról és projektekről esik szó, amelyek a médiahasználattal, a térkezeléssel, a nézői pozicionálással hoznak újat a színpadon túli színház témakörébe.
