Gulyás András: Göncz szekerén. Életútinterjú

Miért Göncz szekerén?

Kamaszfiú mutat az iskolai térképen Spanyolországra. Sok évvel később már neki szól az a levél, amelyben a III. Magyar Köztársaság első elnöke köszöni meg munkáját.

A Csaba utcai kisdiákból, rákóczis gimnazistából és regős ifivezetőből bölcsész egyetemista, a Radnóti Gimnázium spanyoltanára, műfordító és hispanista lett. Innen vezetett az út a diplomácia felé: Brazíliában sajtó- és kultúrattaséként, Peruban a limai nagykövetség első beosztottjaként szolgált, később Mozambikban dolgozott, majd az angolai polgárháború éveiben nagykövetként képviselte Magyarországot. A rendszerváltás idején a Külügyminisztérium Sajtófőosztályát vezette, 1991-től pedig lisszaboni nagykövetként szolgált.
Pályájának meghatározó szakasza következett, amikor Göncz Árpád felkérésére külpolitikai főtanácsadóként folytatta munkáját. Később Mádl Ferenc mellett töltötte be ugyanezt a tisztséget, barcelonai főkonzuli szolgálata után pedig Sólyom Lászlót segítette.

A Göncz szekerén nem egyszerűen diplomata-életrajz. Gulyás András családról és barátokról, tanításról és műfordításról, külszolgálatról, utazásokról, sikerekről és tévedésekről mesél... Arról, hogyan fonódott össze életében az irodalom, a magánélet és a közszolgálat.

Az életútinterjút Molnár Adrienne készítette.