A svájci eredetű Haggenmacher család a 19–20. századi Magyarország egyik jelentős nagypolgári famíliája volt: malomipari újításaik, sörgyári és szállodaipari érdekeltségeik, fővárosi bérpalotáik, valamint a sokak számára ma is ismerős Dreher–Haggenmacher név révén a modern magyar gazdaság fontos szereplői közé tartoztak. Mégis keveset tudunk arról, mi történt a családdal a két világháború között, majd 1945 után: történetük eddig csupán elszórt nyomokból, személytelen adatokból és családi emlékfoszlányokból rajzolódott ki.
Haggenmacher Margit emlékirata ezt a hiányt tölti be különösen személyes nézőpontból. A családi konszernt utolsóként irányító, nyolcgyermekes Haggenmacher Oszkár lányaként a budapesti nagypolgári világban nevelkedett, Graefl Károly feleségeként azonban a poroszlói birtokos nemességhez és Horthy Miklós közvetlen rokoni köréhez kapcsolódott. Nem politikusként vagy döntéshozóként, hanem feleségként, anyaként és tanúként szólal meg, ezért olyan részleteket idéz fel, amelyeket a nagy történelmi memoárok többnyire háttérben hagynak vagy nem tartanak említésre méltónak. Visszaemlékezését idős korában, lányai számára írta meg, a nyilvános önigazolás kényszere nélkül –
megrendítő őszintesége is ebből fakad.
Az emlékirat kivételesen széles földrajzi és történeti horizonton követi végig a család két évtizedes történetét: a társasági Budapest és a poroszlói birtok világától a háború, az ostrom, a vagyonvesztés és az 1948-as illegális határátlépés drámáján át Svájcba, majd Brazíliába kalauzol. A könyv egyszerre családtörténet, női élettörténet, társadalmi önarckép és emigrációs elbeszélés: a hazához kötődésről, a hontalanságról, az otthonosság elvesztéséről, a többszöri újrakezdés kényszeréről, és nem utolsósorban a nosztalgiáról szóló érzékletes dokumentum.
A ritka, eddig publikálatlan családi fényképekkel, valamint térképekkel és magyarázó jegyzetekkel kísért kötet nemcsak egy asszony emlékezete, hanem egy máig hiányosan ismert család- és kortörténet megrendítő lenyomata.
