Rigó Máté: Háború – profit – Trianon. Gazdasági elit és társadalmi folytonosság határváltozások idején Erdélyben és Elzász–Lotaringiában
Rigó Máté kötete az első világháború, Trianon és az impériumváltások történetét nem elsősorban a diplomácia, a hadseregek vagy a nemzeti sérelmek felől közelíti meg, hanem a gazdasági elit, a vállalkozások és az üzleti túlélés nézőpontjából. A könyv központi kérdése: miként lehetséges, hogy a háború, a forradalmak és az új államhatárok közepette számos gyáros és polgári család nemcsak megőrizte, hanem növelte is befolyását és vagyonát?
Rigó Máté kötete az első világháború, Trianon és az impériumváltások történetét nem elsősorban a diplomácia, a hadseregek vagy a nemzeti sérelmek felől közelíti meg, hanem a gazdasági elit, a vállalkozások és az üzleti túlélés nézőpontjából. A könyv központi kérdése: miként lehetséges, hogy a háború, a forradalmak és az új államhatárok közepette számos gyáros és polgári család nemcsak megőrizte, hanem növelte is befolyását és vagyonát? A szerző válasza több szempontból is árnyalja a „trianoni összeomlás” megszokott magyar értelmezéseit, és tágabb európai összefüggésbe helyezi a korszakot. A kötet egyik szemléletbeli újdonsága, hogy Erdély és Elzász–Lotaringia párhuzamos vizsgálatával megmutatja: a nacionalista retorika mögött sokszor a folytonosság, az alkalmazkodás és az érdekegyeztetés mechanizmusai működtek.
A hat ország húsz levéltárára és rendkívül gazdag vállalati forrásanyagra épülő monográfia új összefüggésbe helyezi azt a kérdést, hogy miért tudtak a magyar üzleti elitek Nagy-Romániában sokszor sikeresebben manőverezni, mint a német vállalkozók Nyugat-Európa vitatott térségeiben.
A szerző üzletemberek, bankárok, hivatalnokok és államok tárgyalásain keresztül teszi átélhetővé, hogyan alakult át Európa a totális háború korában. A kötet nemcsak új eredményeket, hanem új nézőpontot is kínál a történelem iránt érdeklődő olvasónak, és közérthetően mutatja meg, milyen sokféle formát ölthetett a túlélés a 20. század eleji válságokban.
Rigó Máté (1985) történész
Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, az amerikai Bard College-ban és a Közép-európai Egyetemen végezte tanulmányait, doktori fokozatát pedig az egyesült államokbeli Cornell Egyetemen szerezte történelemből. A firenzei Európai Egyetem Intézetének Max Weber-ösztöndíjasaként, a Yale Egyetem szingapúri campusának, majd a Boston melletti Brandeis Egyetem adjunktusaként dolgozott. Jelenleg a müncheni Ludwig Maximilian Egyetem (LMU) történelemprofesszora. Fő kutatási területe a modern kori Kelet-Közép-Európa globális és transznacionális története.