Életrajzok

Savoyai Eugén herceg (ahogy a német nyelvterületen általánosan ismert: Prinz Eugen) vitathatatlanul a 17–18. század európai történetének egyik kiemelkedő alakja. Hadvezérként sikerrel harcolt a Habsburgok két ősi ellensége, az Oszmán Birodalom és a Francia Királyság ellen is, részt vett a magyarországi törökellenes felszabadító háborúban, és a Rajna-menti, a németalföldi, illetve az itáliai fronton is letette névjegyét győztesen megvívott csatáival, sikeres várostromaival. ...

E könyv főhőse nem tartozik a Kádár-korszak manapság sokat emlegetett szereplői közé. Talán azért, mert 1981-es halála miatt nem élhette meg a rendszerváltást, és az a terület, amelyet politikusként patronált - a mezőgazdaság és a falusi társadalom - is sokat vesztett súlyából. Valójában a 20. századi magyar történelem fontos és befolyásos szereplőjével van dolgunk.

Vajon hány, a középkori Magyar Királyságban élt személyről mondhatjuk el biztosan, hogy rendszeresen járt a Szent Római Birodalomban, ott jelentékeny birtokokkal rendelkezett, bejáratos volt a német-római császár udvarába, Észak-Itáliában a franciák ellen hadakozott? Ha sok emberről nem is, a kötet hőséről, Kövendi Székely Jakabról ez bizton állítható. Valóban a Hunyadiakkal állt rokonságban Székely és ennek köszönhette, hogy Mátyás király felfigyelt rá, befolyásos tisztségekkel halmozta el? ...

Ki volt Nagy Töhötöm? A múlt század egyik legsikeresebb katolikus mozgalmának jezsuita irányítója? Egyházi diplomata, aki 1945–1946-ban határokon átszökve vitt és hozott híreket Róma és Magyarország, a Vatikán, a szovjetek és a magyar katolikus egyház között? Vagy egy Alejandro Nagy Varga nevű argentínai magyar szabadkőműves, aki részt vett a Buenos Aires-i nyomortelepek felmérésében és a dél-amerikai egyház szociális missziójában?

Manapság sokat beszélünk a különböző mélyállam teóriákról, és ezáltal a múlt eseményei is más megvilágításba kerülnek, sőt eleddig ismeretlen személyek bukkanhatnak fel a múlt homályából. Az informális kapcsolatok szövevényes hálózatán alapuló Horthy-korszak pedig bővelkedik az ilyen alakokban. Kováts Tivadar is ezek közé tartozott.

Károlyi Gyula az egyik legtekintélyesebb és leggazdagabb arisztokrata nemzetség tagjaként látta meg a napvilágot 1871-ben. Karrierje a 20. század elején még sokban hasonlított számos mágnás kortársáéhoz, a későbbiekben azonban megadatott számára a lehetőség, hogy eljusson a politikusok által hőn áhított csúcsra: előbb 1919 nyarán, a szegedi ellenforradalmi kormány élén, majd 1931–1932-ben miniszterelnök lett.

A Buda visszafoglalásával világraszóló győzelmet arató Lotaringiai Károly herceg emlékét jobbára a felejtés homálya fedi nemcsak Magyarországon, hanem szülőhazájában, Franciaországban, és választott hazájában, a mai Ausztriában is. Legelterjedtebb ragadványneve a „hercegség nélküli herceg” volt, amely jól jellemzi az örökségétől megfosztott lotaringiai uralkodó ambivalens helyzetét, amely végül hozzájárult ahhoz, hogy Közép-Európában, a törökellenes háborúk során aratta legjelentősebb győzelm...

Kánya Kálmán a két háború közötti magyar külpolitika egyik legfontosabb szereplője, 1933–1938 között pedig hivatalos irányítója volt. Személyét és működését – többek között – az teszi különlegessé, hogy a külügyminiszteri posztnak és feladatkörnek új értelmezést igyekezett adni. Elődeihez képest aktív és koncepciózus politikát folytatott, elképzeléseit nem ritkán miniszterelnökeivel szemben is érvényre juttatta. Tevékenységével és főleg modorával számos tisztelőt és ugyancsak számos ellenfele...

Napjainkban a két világháború közötti Magyarország politikusai közül Horthy Miklós kormányzó, Bethlen István, Teleki Pál és Gömbös Gyula mellett valószínűleg Klebelsberg Kuno kerül a legtöbbször szóba a magyar sajtóban és közbeszédben. A vele való – sajnos inkább felszínes – foglalkozásnak igazi reneszánszát éljük. Az utóbbi években számos intézményt is elneveztek róla, szinte kultikus figurává vált, ám kultusza nemegyszer gyakori és fölösleges túlzásokba esik......

Az elmúlt kétszáz év szép- és szakirodalmi termésének köszönhetően a Kárpát-medencében mindenki hallott Zrínyi Miklósról. Ez örömteli, azonban ha mélyebbre ásunk, akkor valójában alig ismerjük a szigetvári várkapitányt. Hiába jelent meg róla több történeti életrajz, ezeket a nagyközönség ritkán fogta a kezébe, és az új tudományos eredmények sem szivárogtak be a népszerű irodalom lapjaira. A laikus érdeklődők és a professzionális történészek Zrínyiről alkotott képe markánsan elvált egymástól....

Váradi Péter érsek Mátyás és II. Ulászló királyok udvarának fontos személyisége, korának Itáliában is elismert humanistája volt, nevét ma mégis szinte kizárólag a szűkebb szakma ismeri. Az 1450 körül született Váradi tehetségére a magyar humanizmus atyjának tartott Zrednai (Vitéz) János figyelt fel. A váradi káptalani iskola elvégzését követően a bolognai egyetemen tanult ifjú Mátyás udvarába került...

Napjainkban ismét - a történelem során korántsem először - reneszánszát éli a történeti biográfia. Aligha van olyan történeti műfaj, amely jobban érdekli a nagyközönséget, mint az életrajz. Másrészt számos történész is szívesen áldoz időt, energiát egy-egy kiemelkedő vagy éppen a fő folyamatokat a háttérből befolyásoló személyiség pályaképének és azt megalapozó, befolyásoló életkörülményeinek, az őt ért hatásoknak a feltárására, illetve annak bemutatásra, milyen hatást gyakorolt ő egy ország ...