Részletek
A most napvilágot látott kötet jelentősége elsősorban abban áll, hogy a korábbiakban nem jelent meg olyan tudományos-ismeretterjesztő munka, amely a női nem pécsi képviselőit állította vizsgálódásainak középpontjába. A szerző célkitűzése éppen ezért az volt, hogy emléket állítson azoknak a – sok esetben méltánytalanul elfeledett – hölgyeknek, akiknek élete számos szállal kötődik a mecsekaljai település történetéhez, s ezáltal beemelje őket a város történeti emlékezetébe.
A szerző a nők történetének rendkívül fontos, ám sajnálatos módon a hazai társadalomtudósok által kevéssé feltárt korszakát vette górcső alá. Fejezetei az 1860-as évektől a második világháború lezárásáig ívelnek, felvillantva a „gyengébb nem” jogi, gazdasági és társadalmi emancipációjának legfontosabb állomásait, illetve az „új nő” megszületéséhez vezető utat. A női nem öntudatra ébredésének helyi sajátosságait az országos, sőt sok esetben a nemzetközi kontextusba ágyazva tárgyalja. Az érdeklődők a nőoktatás innovációi mellett képet kaphatnak a nők munkába állásának tendenciáiról, amelyekhez szorosan kapcsolódva bemutatásra kerül a dualizmus korának Pécsett is virágzó egyesületi élete. A korabeli sajtótermékek hasábjairól idézett cikkeket, visszaemlékezéseket olvasva kiderül, hogy a baranyai hölgyek szinte mindenben budapesti, illetve nyugat-európai nőtársaikat követték: a legutolsó divat szerint kívántak öltözködni, s természetesen frizuráikat is a kiválasztott ruhakölteményekhez igazították. Hódoltak továbbá a korszakban dívó kikapcsolódási formáknak: teniszeztek, korcsolyáztak, sőt – ami a kortársak egy részéből meghökkenést és ellenszenvet váltott ki – biciklire pattantak, vagy éppen gyalogosan járták be a Mecsek lankáit.
Árvai Tünde munkájának külön értéke, hogy 14 olyan nő életrajzát közli, akik a város szociális, kulturális vagy művészeti életében maradandót alkottak, így – még akkor is, ha nem feltétlenül Pécsett születtek vagy itt élték egész életüket – megérdemlik, hogy „pécsiként” tekintsünk rájuk. Tanárnők, apácák, művésznők, hitközségi asszonyok voltak ők, akik munkájukra nem kötelezettségek halmazaként, hanem sokkal inkább hivatásként, küldetésként tekintettek. Életrajzaikban Pécs 19–20. századi fejlődési sajátosságai mellett a magyar történelem sorsfordító időszakainak küzdelmei is megelevenednek.
A munka végén olvasható forrásszemelvények – amelyek betekintést engednek a századvég és a két világháború közötti korszak mindennapi életébe, szokásaiba és viselkedési normáiba – mellett a kötetet számos festmény, fotó, újságkivágás, sőt a korszakban népszerűvé váló reklámfotó színesíti, amelyeknek köszönhetően a mű a történész szakma érdeklődése mellett a tágabb olvasóközönség figyelmére is méltán tarthat számot.
