Gőzsy Zoltán – Varga Szabolcs (szerk.): A Magyar Királyság a késő középkorban

Az Árkádia Kiskönyvtár újabb kötetében hat tanulmány kapott helyet, amelyekből az Olvasó végigkövetheti a magyar történelmet Luxemburgi Zsigmondtól egészen a mohácsi csatáig. A magyar történettudomány az 1387–1526 közötti időszakot összefoglalóan késő középkornak nevezi, melyben olyan hosszú távon is jelentős események „léptek be” a Magyar Királyság történetébe, mint az oszmán fenyegetés, a rendiség, a humanizmus vagy éppen a reneszánsz. Mindegyik máshogy hatott: pusztította, gyarapította, de mindenképp alakította az ország sorsát. Ez időben lett Buda a királyság európai léptékben is jelentős fővárosa, emelkedett fel Pozsony, a kora újkorban kényszerűségből fővárossá váló település, készült el a híres gótikus szárnyasoltár az erdélyi Berethalmon, az első hazai nyomtatott könyv Hess András nyomdájában, és az első magyar nyelven fennmaradt szerelmes levél Thurzó Elektől Székely Magdolnának.