Részletek
A fővárosi hírlapírók hatvan-hetven főnyi társasága 1867. március végén, a márküszöbön álló sikeres kiegyezés lelkes napjaiban "az ujra felvirradt sajtószabadságot"ünnepelte a Frohner Szállóban egy szombat esti "journalista lakomával". Ahogy a kornépszerű élclapja, a Bolond Miska írta, "cenzura-tort" ültek. Úgy tűnt, a sajtószabadsága közös ügyekről folytatott ádáz politikai viták közepette valódi nemzeti közös ügykéntegyesíti a sajtó munkásait: szerzőket, szerkesztőket, kiadókat, nyomdászokat,politikusokat és persze az olvasóközönséget. Az újságírók felszabadultan élcelődtek,értekeztek, verseltek a sajtószabadság hatalmáról és győzelméről. Néhány hónap múltánazután eltűnt az eufória.A fővárosi hírlapírók hatvan-hetven főnyi társasága 1867. március végén, a márküszöbön álló sikeres kiegyezés lelkes napjaiban "az ujra felvirradt sajtószabadságot"ünnepelte a Frohner Szállóban egy szombat esti "journalista lakomával". Ahogy a kornépszerű élclapja, a Bolond Miska írta, "cenzura-tort" ültek. Úgy tűnt, a sajtószabadsága közös ügyekről folytatott ádáz politikai viták közepette valódi nemzeti közös ügykéntegyesíti a sajtó munkásait: szerzőket, szerkesztőket, kiadókat, nyomdászokat,politikusokat és persze az olvasóközönséget. Az újságírók felszabadultan élcelődtek,értekeztek, verseltek a sajtószabadság hatalmáról és győzelméről. Néhány hónap múltánazután eltűnt az eufória.A kiegyezés körüli éles politikai küzdelmek közepette az ellenzék már nemsajtószabadságról, hanem "alkotmányos cenzurá"-ról beszélt. Az egykor ünneplők közülegyre többen érthettek egyet a kor ismert konzervatív újságírója, Kecskeméthy Aurélvéleményével, aki néhány évvel korábban úgy látta a mindenkori kormányzatok és asajtó viszonyát, hogy a kormányok "gyanakodnak reá, megbüntetik; felhasználják smegfizetik; - de nem tisztelik, nem szeretik". Könyvünk ezt a nemszeretem viszonytmutatja be az 1860 és 1875 közötti, a magyarországi kormányzati irányváltásokban igencsak gazdag időszakban.
