Szerelemmel hitegetni, házasságot ígérni, az érzelmei által kiszolgáltatottá vált áldozatot becsapni bűn, amely törvénybe ütközik. Szavunk is van rá: ezt hívják házasságszédelgésnek. De nem ugyanilyen bűn-e a baráti érzelmeket megcsúfoló szédelgés?
E regény írója, egyben a könyv egyik szereplője, (aki a történetnek semmilyen értelemben nem „hőse”, csak elszenvedője), az életét meghatározó két nagy érzelem egyikéről sem akar lemondani, de a barátság elvesztéséért nem fogad el kárpótlásnak egy mégoly szenvedélyes és vad érzéki kapcsolatot sem. A világgal emiatt kerül összeütközésbe, s hogy ki húzza a rövidebbet, annak históriáját ismerheti meg A barátságszédelgő olvasója.
A hatvanas évek elején játszódó, önéletrajzi indíttatású történetben, a trilógia záró kötetében az író két korábbi regénye, a Voltomiglan és a Tévelygések kora lapjairól ismert figurák némelyike újra felbukkan, ám ezúttal főképp magánéletük problé-
máival, az önálló élet elkezdésének erkölcsi próbatételeivel néznek szembe. Iróniával befuttatott alakjuk az előzményekhez képest más fénytörésben jelenik meg, ahogy a szerző a fél évszázaddal ezelőtt volt világnak is a közkézen forgó sablonnal ellentétes képét festi elénk.
