Nyerges András: Herdálást vállalok (szatírák) – Félvadregény, avagy az ifjú Tariménes újabb utazása Totoposzba

Arany János a humort „halandó létünk cukrozott epéjé”-nek nevezte. Reviczky Gyula meg úgy vélekedett: „a humor a jövő költészete”. A fentebb idézett klasszikusokat védőpajzsként tartom magam elé, mert egész pályám során azt tapasztaltam, hogy a humort, az ironikus látásmódot, a szatirizáló hajlamot legfeljebb elnézik, mintegy „megbocsátják” a pályatársak, de ennél többre nem futja, s ha valaki ennek ellenére makacsul kitart a fentiek mellett, magára vessen, arra nincs bocsánat: „Jött volna meg előbb a józan esze.” Az enyém talán máig se jött meg, láthatják, akik ezt a könyvet a kezükbe veszik. Az igazi kérdés persze sokkal inkább az, hogy ezekben az írásokban valóban ott van-e „halandó létünk cukrozott epéje”?

Nyerges András