A kötet az emlékezet és a múltfeldolgozás összefüggéseire koncentrálva arra a kérdésre keresi a választ, hogy a magyar színház és dráma a rendszerváltás óta milyen emlékezéstechnikák, történelemszemlélet és színházi kifejezőeszközök alapján tud hozzájárulni az ötvenhatos forradalom emlékezetének feldolgozásához. Ennek megfelelően elsősorban azokra a dialogikus emlékezetmodellt követő, múltfeldolgozó előadásokra összpontosít, amelyek (ön)reflexív módon, összetett szempontrendszer alapján, a különböző értelmezői hagyományok együttes figyelembevételével és elfogadásával tematizálják az ötvenhatos eseményeket. A kötet legterjedelmesebb részét ezen előadások elemzései adják, amelyek az ötvenhatos forradalom kontextusában felvillantják a színházi eszközökkel történő múltfeldolgozás néhány magyarországi lehetőségét. A műelemzések interdiszciplináris megközelítésben tárgyalják az ötvenhatos tematikájú színpadi műveket: a színházelmélet mellett felhasználják az emlékezetstúdiumok, a történettudomány, a történetfilozófia és a pszichológia fogalmait, belátásait is.