20. század

Aidinger János, Majorossy Imre, Nendtvich Andor, Makay István Pécs történetének olyan nagy formátumú vezetői voltak, akiknek egyénisége és képességei közel hét évtizeden keresztül alapvetően meghatározták a város működését, fejlődését, s jelentősen hozzájárultak Pécs mai arculatának kialakításához is. Családi hagyományaik és kötődéseik, neveltetésük, iskoláik, a hivatali ranglétrán való, kizárólag a tehetségen és a szorgalmon alapuló előmenetelük, városvezetőként képviselt értékrendjük és a b...

Nyerges András az ÉS-ben futó sorozatában sok évtizedes, olykor másfél évszázados idézetekkel világítja meg a jelenkor bajait és csúfságait; e találó idézeteknek a mai helyzetre vetített szellemessége elképesztő; az egyik legnagyobb teljesítménye a mai magyar publicisztikának. S ez mellesleg olyanfajta családias ismeretét tételezi föl és népszerűsíti a magyar írás múltjának, amely már önmagában is nagy hazafias tett.

Nyerges András esszéiről: Kiválóan megírt, izgalmas, szellemes szövegek, nagyon aktuálisak és akkora tudás, áttekintő képesség és kutatómunka van mögöttük, hogy le a kalappal! Nyergest a tények izgatják, az adatokhoz ragaszkodik, mindahhoz, ami régi szövegekből kiolvasható. Amit művel, az nem történettudomány, de hát sebaj.

Kéretik komolyan venni e könyv alcímét, mert ami következik, tényleg – katyvasz. Jó, szebben fogalmazva: metszetek sora az 1940 és 1970 közötti évekből s ezen belül olyanoké, amiket kizárólag januári történésekből szemelgettem. De miért azokból? Mert nyolcvanadik évem betöltésekor úrrá lett rajtam az a vágy, hogy legalább megorrontsam, milyen lehetett az élet akkor, amikor megszülettem.

Az állambiztonsági szervek évtizedeken keresztül csendben és folyamatosan gyártották a "titkokat" Magyarországon is. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy fellebbentse a fátylat ezekről a titkokról. A kötet tanulmányai a titkosszolgálatok csendes hétköznapjait, névtelenjeit, szolgálati idejük során többnyire arcnélküli mamelukjait kísérlik meg nevesíteni, fantomképen túlmenően beazonosítani, egyéni és szervezetszerű ténykedésüket pedig feleleveníteni.

A két partot - vagy tágabb megközelítésben két világot - összekötő híd az emberiség és a magyarság művelődésének egyik legrégebbi ésA két partot - vagy tágabb megközelítésben két világot - összekötő híd az emberiség és a magyarság művelődésének egyik legrégebbi éslegmélyebb szimbóluma. Az igény, hogy el lehessen jutni rejtett, tőlünk távol álló, akár veszedelmes tájékokra is, az ősi mítoszok világában gyökeredzik. A híd fogalma gazdag tartalommal, képi erővel bír, s ezért is választották jele...

Jelen kötet tanulmányai egyetlen évet járnak körül, de korántsem csak arról szólnak. Mindazzal, amit 1971-ről elmesélnek, a Kádár-korszak egészéről is sokat elmondanak, és ha nem is teljes, de mindenképpen átfogó képet festenek a rendszerről, korszakról, -izmusról, kinek hogy tetszik. Fontos kérdés természetesen, hogy mennyiben tekinthető tipikus kádári évnek 1971, és ha az volt, akkor miben is mutatkozott meg ez.

E könyv főhőse nem tartozik a Kádár-korszak manapság sokat emlegetett szereplői közé. Talán azért, mert 1981-es halála miatt nem élhette meg a rendszerváltást, és az a terület, amelyet politikusként patronált - a mezőgazdaság és a falusi társadalom - is sokat vesztett súlyából. Valójában a 20. századi magyar történelem fontos és befolyásos szereplőjével van dolgunk.

Miért akart valaki ügyvéddé válni, mit gondoltak az ügyvédek saját társadalmi szerepükről? Mi képezte az ügyvédek szaktudását, kiket képviseltek és milyen gazdagok voltak? Mi jellemezte az ügyvédség és az állam kapcsolatát, hogyan működtek az ügyvédi testületek, mit kezdtek a rájuk ruházott autonómiával?

Ki volt Nagy Töhötöm? A múlt század egyik legsikeresebb katolikus mozgalmának jezsuita irányítója? Egyházi diplomata, aki 1945–1946-ban határokon átszökve vitt és hozott híreket Róma és Magyarország, a Vatikán, a szovjetek és a magyar katolikus egyház között? Vagy egy Alejandro Nagy Varga nevű argentínai magyar szabadkőműves, aki részt vett a Buenos Aires-i nyomortelepek felmérésében és a dél-amerikai egyház szociális missziójában?

Perben és haragban világháborús önmagunkkal, foglalja össze a kötet címe a benne szereplő nyolc tanulmány tematikáját, utalva arra is, hogy Magyarország második világháborús szerepvállalásának egyes következményei lankadatlanul viták középpontjában állnak. Az 1945 után mesterségesen befagyasztott társadalmi emlékezet a hetvenes évektől indult lassú olvadásnak, még éppen időben ahhoz, hogy a túlélők emlékei ne vesszenek el a közösség számára.

Manapság sokat beszélünk a különböző mélyállam teóriákról, és ezáltal a múlt eseményei is más megvilágításba kerülnek, sőt eleddig ismeretlen személyek bukkanhatnak fel a múlt homályából. Az informális kapcsolatok szövevényes hálózatán alapuló Horthy-korszak pedig bővelkedik az ilyen alakokban. Kováts Tivadar is ezek közé tartozott.