20. század

A magyar–román diplomáciai kapcsolatokban nem két egyenrangú állam képviselői tárgyaltak egymással, hanem egy a status quót elfogadni nem akaró és tudó vesztes kisállam, valamint egy a status quo fenntartásában érdekelt győztes középállam diplomáciai küzdelmeiről volt szó. A magyar–román diplomáciai kapcsolatokban nem két egyenrangú állam képviselői tárgyaltak egymással, hanem egy a status quót elfogadni nem akaró és tudó vesztes kisállam, valamint egy a status quo fenntartásában érdekelt győ...

A magyar holokausztkutatás a Délvidékre vonatkozóan máig főként az 1944 márciusa utáni gettósítások és deportálások történetét tárta fel. Margittai Linda munkája az ezt megelőző, jóval tágabb időszakot átfogóan, 1941 áprilisától 1944 tavaszáig elemzi a délvidéki „zsidókérdést”, a magyar hatóságok délvidéki zsidópolitikáját.

1944 utolsó napjaiban a Vörös Hadsereg civilek tízezreit hurcolta többéves kényszermunkára a Szovjetunióba állítólagos német származásuk okán. Az embertelen körülmények miatt az elszállított nők és férfiak mintegy egyharmada életét vesztette a fogság éveiben. A deportálások tényét a rendszerváltásig szinte teljes titoktartás övezte, s az átfógó, több szempontot érvényesítő tudományos feldolgozás azóta is váratott magára.

Mezei József könyvének témája talán kevésbé áll az érdeklődés homlokterében, mint a sokat emlegetett és tárgyalt ügynökhistóriák, ám a Kádár-korszak történetének mélyebb elemzéséhez és megértéséhez fontos adalékokkal járul hozzá. A kémelhárítás történetét egy olyan periódusban veszi nagyító alá, amikor a hivatalos Magyarország is kereste helyét a világban...

A kötet az emancipációs törvény 150. évfordulója alkalmából Szegeden 2017-ben rendezett konferencia előadásainak tanulmányokká formált változatait tartalmazza. A szerzők több nézőpontból vizsgálják az 1867. évi emancipációs, valamint az 1895. évi recepciós törvény elfogadásának történeti előzményeit, a zsidóság jogállásának középkortól követhető változásait, részletesen annak reformkori, az 1848/49-es forradalom és szabadságharc alatti, valamint a dualizmus kori állomásait, a törvények elfoga...

A megbicsaklott 20. század sajtótörténete - melyet újságíróként, történészként három évtizede kutatok - kimeríthetetlen adalékokkal szolgál örök témámhoz, választott szakmám és a hatalom viszonyához. Ezen írásaimat - akár részletező tanulmányok, akár archívumok mélyéről előbányászott ismeretlen dokumentumközlések, akár hosszabb-rövidebb cikkek - legszívesebben krónikáknak nevezem.

Hogyan és miért válhatott a 20. században az osztrák–magyar határ a Nyugat kapujává? Miként formálta át a határ két oldalán élők életét a hatalom egyre fokozódó ellenőrző tevékenysége és a határ átjárhatóságának csökkenése? Eközben milyen határokat átívelő, transznacionális összefonódásokat és kölcsönhatásokat sikerült az osztrák és magyar társadalomnak megőrizni, esetleg feléleszteni a Kelet és Nyugat – hermetikusan lezártnak vélt – határán?......

Aidinger János, Majorossy Imre, Nendtvich Andor, Makay István Pécs történetének olyan nagy formátumú vezetői voltak, akiknek egyénisége és képességei közel hét évtizeden keresztül alapvetően meghatározták a város működését, fejlődését, s jelentősen hozzájárultak Pécs mai arculatának kialakításához is. Családi hagyományaik és kötődéseik, neveltetésük, iskoláik, a hivatali ranglétrán való, kizárólag a tehetségen és a szorgalmon alapuló előmenetelük, városvezetőként képviselt értékrendjük és a b...

Nyerges András az ÉS-ben futó sorozatában sok évtizedes, olykor másfél évszázados idézetekkel világítja meg a jelenkor bajait és csúfságait; e találó idézeteknek a mai helyzetre vetített szellemessége elképesztő; az egyik legnagyobb teljesítménye a mai magyar publicisztikának. S ez mellesleg olyanfajta családias ismeretét tételezi föl és népszerűsíti a magyar írás múltjának, amely már önmagában is nagy hazafias tett.

Nyerges András esszéiről: Kiválóan megírt, izgalmas, szellemes szövegek, nagyon aktuálisak és akkora tudás, áttekintő képesség és kutatómunka van mögöttük, hogy le a kalappal! Nyergest a tények izgatják, az adatokhoz ragaszkodik, mindahhoz, ami régi szövegekből kiolvasható. Amit művel, az nem történettudomány, de hát sebaj.

Kéretik komolyan venni e könyv alcímét, mert ami következik, tényleg – katyvasz. Jó, szebben fogalmazva: metszetek sora az 1940 és 1970 közötti évekből s ezen belül olyanoké, amiket kizárólag januári történésekből szemelgettem. De miért azokból? Mert nyolcvanadik évem betöltésekor úrrá lett rajtam az a vágy, hogy legalább megorrontsam, milyen lehetett az élet akkor, amikor megszülettem.

Az állambiztonsági szervek évtizedeken keresztül csendben és folyamatosan gyártották a "titkokat" Magyarországon is. Ez a könyv arra vállalkozik, hogy fellebbentse a fátylat ezekről a titkokról. A kötet tanulmányai a titkosszolgálatok csendes hétköznapjait, névtelenjeit, szolgálati idejük során többnyire arcnélküli mamelukjait kísérlik meg nevesíteni, fantomképen túlmenően beazonosítani, egyéni és szervezetszerű ténykedésüket pedig feleleveníteni.